konok
konok melléknév -ul, -abb
1. (kissé rosszalló) Olyan <személy, csoport>, akit, amelyet sem érvekkel, sem könyörgéssel, sem fenyegetéssel nem lehet magatartásának megváltoztatására bírni; rendkívül makacs. Konok bűnöző, ember, ellenség. A besenyővel, a fejes, konok Néppel mi történt …? Győzött-e … Pogány had ellen …? (Arany János) Környezete nem győz eléggé csodálkozni rajta, hogy Kata mily bősz és konok. (Ambrus Zoltán)
2. (kissé rosszalló) Ilyen személyre jellemző, rá valló <magatartás, megnyilatkozás>. Konok elhatározás, elszántság, makacsság; konokul tagad. Konok érzelmei voltak. (Mikszáth Kálmán) Évezredek óta … így él benned a düh? | ilyen égi, konok lobogással? (Radnóti Miklós)
3. (átvitt értelemben) Ilyen személyre emlékeztető, magatartásához hasonló <jelenség>. A konok küzdelem most engedett feszültségéből. (Kuncz Aladár)
konokság.
