konstatál
konstatál* tárgyas ige -t, -jon (elavulóban, választékos)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
1. <Különösen orvos vizsgálat során> megállapít vmit. Ezt helyesen konstatáltad. A vizsgálat konstatálta, hogy … Az orvos felvette a látleletet konstatálván, hogy a gróf bal oldalán halálos seb tátong. (Mikszáth Kálmán) Az orvosok konstatálták, hogy vakbélgyulladása van, és meg kell operálni. (Nagy Lajos)
2. Észlel, tapasztal vmit. Külföldi utamon ezt sokszor konstatálhattam. Egy … fotöjbe ültettek, s azonnal konstatáltam, hogy a fotöjnek az egyik rugója nincsen a helyén. (Gárdonyi Géza)
konstatálás; konstatálható; konstatáló; konstatált; konstatáltat.
