konstrukció
konstrukció főnév -t, -ja (műszaki nyelv, választékos)
1.* Szerkezet. Jó, merész, új, zömök konstrukció; az ásvány konstrukciója; a beszéd, a dráma, a képlet, a mondat, a regény konstrukciója; a daru, az épület, a gép, a híd konstrukciója. [A régi jó Gvadányi.] Beszédjek, nem tudni, magyar-e vagy német? Magyar constructio végkép elenyészett. (Petőfi Sándor)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
2. Szerkesztés, tervezés. Egyéni, hibás konstrukció. A hibás konstrukciót későn vették észre. Egész délután ennek a gépezetnek a konstrukcióján dolgozott.
konstrukciójú; konstrukciós.
