konstruktív
konstruktív melléknév -an, -abb (választékos)
1. Hatásában építő, alkotó szándékú, előre vivő, a haladást szolgáló s az újnak a győzelmét segítő. Konstruktív eszmék, kritika, magatartás. Konstruktív módon befolyásolta a közösséget.
2. Az alkotás szellemétől vezetett, cselekvő, hasznos munkát végző <személy>. Igazi konstruktív ember. Össze kell fogniuk a konstruktív elemeknek. || a. (politika, 1945 előtt, gúnyos is) Az uralkodó osztályok érdekeit védő politikai rendszert támogató, annak szolgálatában álló, annak szemszögéből megbízható <személy, párt, intézmény>. A Közalkalmazottak Nemzeti Szövetsége konstruktív csoportosulás volt Gömbösék szemében. || b. (1945 után) Pártszerű, építő szándékú. Konstruktív hozzászólás, kritika; konstruktívan viselkedik.
