köntös
köntös főnév -t, -ök, -e [e]
1. (régies, választékos) Általában (felső)ruha, ruházat. Aranyos, díszes, prémes köntös. Huszonkét esztendő múlván, ma tettem le a francia köntöst. (Mikes Kelemen) Ők monostort, templomot | építenek … | nekünk pedig nincs egy jó köntösünk. (Katona József) A sok arany és ezüst fegyver, a csillogó köntösök összehullámzottak a szeme előtt. (Gárdonyi Géza) || a. (átvitt értelemben) A cseresznyefák és a szilvafák csodálatos köntösben álltak a kertekben. (Krúdy Gyula)
2. (régies) Rendsz. hosszú, bő kabát, lebernyeg. Te tettél krisztusi lovaggá, | ki köntösét is megfelezi azzal, | akit szeret. (Kosztolányi Dezső) || a. Vmely hivatás, méltóság külső jeleként viselt köpeny-, palást- v. talárszerű ruha. Papi köntös.
3. Rendsz. férfiak által viselt otthoni köpeny. Meleg köntöst vett férjének születésnapjára.
4. (átvitt értelemben, választékos) Vkinek, vminek a köntösében: vkinek, vminek álarcában, mezében; annak tüntetve fel magát, annak látszatát keltve. A filozófia köntösében romboló reakció; vmilyen köntösbe v. vminek a köntösébe bújtat vmit: vmilyen félrevezető külső, hazug látszat alá rejt, félrevezető módon vminek v. vmilyennek tüntet fel vmit.
Szólás(ok): (népies) eladná v. elinná a Krisztus köntösét is: mindent eltékozolna, elinna.
Szóösszetétel(ek): 1. köntösujj; köntöszseb; 2. hálóköntös.
