kontra
kontra határozószó, főnév, melléknév és mondatszó (régies írva: contra is)
I. határozószó (választékos) Ellen, ellene, vkivel v. vmivel szemben, ellentétben. (Rendsz. csak ezekben: ® Pro és kontra; se ® pro, se kontra. || a. (jogtudomány, kissé régies) <Vmely természetes v. jogi személy által indított peres ügyben> vki ellen. Nagy János kontra Kis György.
II. főnév ..rát, ..rája
1. (játék) <Kártyajátékban vmelyik játékosnak az a kijelentése, amely szerint az adott játszma v. bemondás a felvevővel szemben kétszeres tétben megy.> Bemondta a kontrát. [A kártyázók] számos kontrájok között a háziúrról s főfájásáról … rég megfelejtkeztek. (Eötvös József) Kozsehuba … harcias hangon mondta ki a terceket, kvartokat … Hát még a kontrát? Azt lehetett volna hinni, hogy egy kartács süvít a levegőben. (Mikszáth Kálmán) || a. (játék) <Kártyajátékban> vmely játékosnak az a vállalása, hogy az ellenfél által kezdeményezett játszmát v. annak egyik-másik figuráját megbuktatja. Biztos a kontrában.
2. (bizalmas) <Kerékpáron> kontrafék. A lejtőn kontrát használt.
3. (zene, bizalmas) Az aláfestő, kísérő szólam. Kontrát játszik: kontrázik. A karmester pianóra intette a kontrát.
III. melléknév (zene) Az egyvonalasnál három oktávval mélyebb. Kontra c, d, e, f; kontra oktáva.
IV. mondatszó
1. (játék) <Rendsz. kártyajátékban, egyik játékos részéről annak bejelentésére, hogy a felvevő elégtelen értékű kártyái miatt a játszmát elveszti v. vmely bemondását nem tudja teljesíteni>. [Abszolút!] – Kontra! [Összes adu!] – Kontra!
2. (ritka, bizalmas) <Ellentmondás, ellenkezés kifejezésére.> [– Lehet negyven éves.] – Kontra! [– Menjünk a Hűvösvölgybe.] – Kontra!
Szóösszetétel(ek): kontrafagott; kontraszelekció.
