könyök
könyök főnév -öt, -e [e] (rendsz. birtokos személyraggal)
1. Az alkart a felkarral összekötő ízület. Könyökön alul, felül; könyökben behajlítja a karját; a ruha ujja könyökig ér <a válltól számítva>; a kesztyű könyökig ér <a kéztől számítva>; könyökig ® vájkál vmiben. Üres volt a feje néki, Üresebb a zsebje, Egy keserves polturáért Könyökig vájt benne. (Petőfi Sándor) Fehér karját, amelyet csak könyökéig takart el a pongyola ujja, felemelte. (Krúdy Gyula) || a. Kül. ennek a kar külső oldalán kidudorodó hegyes része. Könyökére támaszkodik; könyökét belevágja vmibe; megüti a könyökét; könyökével meglök vkit; könyökével ® súrol vmit; könyökével tolakszik. Leplembe burkolva könyökemre dűlök. (Berzsenyi Dániel) Megfogtam izmos könyökét, hogy el ne sodorják mellőlem. (Hunyady Sándor) || b. (átvitt értelemben is, rendsz. rosszalló) A tolakodás, törtetés eszköze, ill. jelképe. Könyökkel jutott előre. Jól használja a könyökét.
2. A ruha ujjának a könyököt (1a) fedő része. Lyukas a könyöke. Az új kabát könyökén … széles hasadás ásított. (Herczeg Ferenc)
3. Vminek a behajtott könyökhöz (1) hasonló, L alakú görbülete, hajlása, megtörése v. összeillesztése. A Duna könyöke. || a. (műszaki nyelv) Vmely egyenes szerkezeti elemnek L alakban megtört része. A kályhacső könyöke. A tengely könyökben eltört.
4. (asztalosipar) <Fedélszékben> az oszlop és a rá támaszkodó mestergerenda v. szelemen közé ferdén beiktatott támasztó gerenda.
5. Könyökcső.
6. (régies) Hosszmérték, amelynek nagysága a könyöktől a középső ujj hegyéig érő hossznak felel meg (0,4436 m). Vékonyka porréteg marad … Egy évben e por csak nehány vonalnyi, Egy századévben már nehány könyök, Pár ezredév gúláidat elássa. (Madách Imre)
Szólás(ok): (bizalmas) a könyökömön jön ki: unom már hallani.
Szóösszetétel(ek): könyökcsont; könyökficam; könyökgerenda; könyökhajlat; könyökhenger; könyökízület; könyöksín; könyökvánkos; könyökvédő.
könyöknyi; könyököz; könyökű.
