könyöklő
könyöklő melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan <személy>, aki könyököl (1), v. vmire rákönyököl. Az ablakba könyöklő leány; a karfára könyöklő utas.
2. (átvitt értelemben, bizalmas, rosszalló) Olyan <személy>, aki előrehaladása, karrierje érdekében megalázkodóan v. kíméletlenül törtet (2), könyököl (2). Ronda, könyöklő alak.
II. főnév -t, -je [e]
1. (tájszó, régies) <Karzaton, folyosón, erkélyen, ablakon> párkányféle kiképzés, amelyre könyökölni lehet. Csak a tornác könyöklőjéről röppent el egy tollászkodó fehér galamb … (Móricz Zsigmond) || a. (elavult) Ámbitus, tornác. Könyöklőn Várnak az Udvari cselédek. (Arany János)
2. (átvitt értelemben, bizalmas, rosszalló) Törtető, karrierista, stréber személy. Az ilyen könyöklőnek befellegzett.
könyöklős.
