könyököl
könyököl ige -ök v. ..klök, -sz v. ..klesz [e], -ünk v. ..klünk; -t v. ..öklött; -jön; -ni v. ..ökleni [e]
1. tárgyatlan Olyan helyzetben van, hogy könyökével (esetleg alsó karjával is) vmire támaszkodik (gyak. állát, arcát kezébe temetve). Ott könyököl az ablakban. Ablakba könyököl Fogarasi István, Mellette könyököl az ő testvérhuga. (népköltés) Ültem a mérföldkövön, és könyököltem a két térdemen. (Gárdonyi Géza) || a. tárgyatlan (vonzat nélkül) Általában könyökére támaszkodik. Ne könyökölj! || b. tárgyatlan Vmire könyököl: könyökét ráteszi vmire; rákönyököl. Az irataimra könyökölt. Ne könyökölj az asztalra! A karfára könyökölve nézte, hogy ballagok le a csigalépcsőn. (Kosztolányi Dezső)
2. tárgyatlan (átvitt értelemben, bizalmas, rosszalló) Törtet (2), tolakodik más rovására. Egész életében könyökölt.
3. tárgyas (ritka) Mozgolódás v. tolakodás, furakodás közben könyökével megbök, meglök vkit, rendsz. azért, hogy útjából félrelökje. Hátba, mellbe, oldalba könyököl vkit. || a. tárgyas (ritka) Könyökével jeladásként, figyelmeztetőül (gyengén, óvatosan) megbök, meglök vkit. Oldalba könyökölte társát, hogy hallgasson. || b. (átvitt értelemben, ritka, rosszalló) Saját előnye, boldogulása, érvényesülése érdekében, törtetve háttérbe szorít vkit. Vásár az élet: a földnek lakossa Lót-fut, könyökli egymást, és tapossa. (Arany János)
Igekötős igék: belekönyököl; felkönyököl; kikönyököl; lekönyököl; odakönyököl; rákönyököl; szembekönyököl.
könyöklés.
