könyörület
könyörület [e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban) (választékos)
1. Az az érzelem, érzület, mely arra indít vkit, hogy könyörüljön (kül. 1) vkin. Könyörületből tette; könyörületre indít vkit; könyörülettel van vki iránt. Megöli a bűnöst könyörűlet nélkül. (Arany János) Emberek … Ha van bennetek … könyörület …, ezt már nem lehet tovább nézni … (Mikszáth Kálmán)
2. Ebből fakadó cselekedet; megbocsátás v. segítés. Könyörületet gyakorol, tanúsít vki iránt. Segítsetek, szólt könyörületet esdő pillanatot vetve a hozzá közel állók érzéstelen, vad arcaiba. (Jókai Mór)
3. <Vmely hibával, fogyatkozással szemben> elnézés, kímélet. Ebben nem ismer könyörületet.
