könyves
könyves [e] melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan, amin, amiben könyv van v. szokott lenni. Könyves csomag, láda; könyves szekrény. || a. (ritka, régies) Olyan <személy>, akinél könyv van. Visszafordulának többször is felém. | S három könyves úrfi máris körbe vett. (Czuczor Gergely)
2. (főleg állítmányként) (népies) Könyvet kedvelő; olvasgatni szerető <személy>. A gyerek nagyon könyves.
3. (kereskedelem, 1945 előtt) Könyvre (3b) vásárló, nem készpénzzel fizető. Könyves vevő.
4. (népies, régies) Vásáron könyvet árusító, könyvvel házaló <személy>. Volt már nálatok a könyves ember?
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e] (sport, 1945 előtt) <Lóversenyen> az a személy, aki a felekkel üzletszerű fogadásokat köt a tekintetben, hogy hányszoros pénzt fizet győzelemért, ill. helyezésért; bukméker.
