konzulátus
konzulátus főnév -t, -ok, -a (régies írva: consulatus is)
1. (hivatalos) A konzul (1) tisztsége. A washingtoni konzulátus vezetésére kapott megbízást. || a. (hivatalos) A konzul (1) feladatának ellátására létesített intézmény. Forduljon a konzulátushoz. Mit mondtak a konzulátuson? Konzulátust szerveznek. A konzulátus épülete lett egyetlen mentsvárunk. (Kuncz Aladár) || b. Ennek épülete, helyisége. Megállt a konzulátus előtt. || c. Az itt dolgozók összessége.
2. (történettudomány) A konzul (2) hivatala, tisztsége. Cicero konzulátusa; Napóleon konzulátusa. || a. (történettudomány) Ennek intézménye. Konzulátus a császárság koráig állott fenn. || b. (történettudomány) A konzulok (2) kormányzásának ideje, időtartama, korszaka. A római konzulátus alatt folyt le a pun háború. A konzulátus után létrejött a császárság Franciaországban. A tüneményes alak … arca három korszakot ragyogott be, a directoriumot, a consulatust és a császárságot. (Jókai Mór)
konzulátusi.
