kopasz
kopasz melléknév és főnév
I. melléknév -on v. (főleg dologra vonatk) -an, -abb
1. Olyan <testrész>, amelyről a szőrzetet, tollazatot gyökérig v. gyökerestül véglegesen eltávolították, ill. az magától kihullott; csupasz. Kopasz fej, nyak; kopasz áll, száj: szakálltalan, ill. bajusztalan á., sz. Fényes, kopasz feje szinte világított. Jön azonban Kádas kopasz homlokával … (Arany János) Kopasz feje a verejtéktől gyöngyözött. (Kuncz Aladár) || a. Olyan <testrész>, amelyről a szőrzetet egészen rövidre lenyírták v. leborotválták. A nebulók kopasz feje világít a padokban. Nyáron kopaszra nyíratta a fejét. Kopaszra nyírt feje szerecsenfeketére égett a nyári naptól. (Kosztolányi Dezső)
2. Kopasz fejű <személy>. Még csak harminc éves, és már teljesen kopasz. Nézd azt a kopasz embert! Tarkóig kopasz kis öregúr, akinek csak a füle mellett maradt emlékül valamelyes barna haja. (Gárdonyi Géza) Kopasz, csunya férj csügg bal karján. (Babits Mihály) || a. (népies) Olyan <állat>, amelynek egész teste v. vmely, a fajtájánál egyébként szőrzettel, tollazattal borított testrésze szőrzet, tollazat nélküli. Kopasz madárfióka; kopasz tyúk: kopasz nyakú ty. || b. (népies) Növényi szőrök nélküli <gyümölcs, növény, növényi rész>. Kopasz barack; kopasz búza: tar búza; kopasz levél.
3. Lombjától, gyümölcsétől megfosztott v. lombját hullajtott <fa>. Csak néhány kopasz fa áll a kertben. Kopaszan hagyták a fákat. Elballagott a kopasz jegenyék felé. (Móra Ferenc) || a. Díszeit, járulékos elemeit nélkülöző <(fal)felület>. Csak a kopasz falak maradtak.
4. (ritka, irodalmi nyelvben) Növényzetben szegény, növénytakaró nélküli, kopár <vidék, felszín>. Kopasz sziklák merednek elénk. A vad fej … Mint kopasz ormokon a villám rontotta [= villámsújtotta] fa, úgy áll Büszke nyakán. (Vörösmarty Mihály) Ott is, hol nem vágta gép, | földünk kopasz. (József Attila) Rút, kopasz táj volt, csupa | tönk s tövis, napvert s úttalan. (Szabó Lőrinc)
5. (régies) Kopasz mentség!: rossz, gyenge, üres kifogás. Mit beszélsz, hogy nem értesz te hozzája? | Kopasz mentség! megtanítlak én rája. (Petőfi Sándor) A betegség, a sürgős elutazás … kopasz mentség volt. (Kosztolányi Dezső)
II. főnév -t, -ok, -a Kopasz (2) ember. Mit akar itt ez a kopasz? Ki ez a kopasz? Nézd azt a kopaszt! (szójárás) Forró vizet a kopasznak v. kopaszra: <vkinek a kopaszságára való csúfolódó célzás, kopasz embernek elijesztéséül mondott tréfás fenyegetés v. kopaszra nyírt gyerek fejmosásakor haszn. tréfás kifejezés>.
Szólás(ok): ld. hajas.
kopaszít; kopaszság.
