kopik
kopik tárgyatlan ige -ok, -sz; -tam, -ott; -jon v. (választékos) -jék
1. Kopik vmi: vminek a felülete <használat, viselés következtében> lassan, fokozatosan ledörzsölődik. Kopik a cipő talpa, az ing gallérja, a kabát könyöke, a kés éle, a toll hegye. Nadrágjok, hogy … ne kopjék, ki vala fordítva. (Vörösmarty Mihály) Cipősarkai átkozottul koptak. (Krúdy Gyula) || a. (átvitt értelemben, bizalmas) <Személy> szervezetében szüntelenül romlik. Erős, munkabíró ember, de már kopik. [Bandi] Tibor halántékára mutatott … Tudom – mondta …, megsimítva ritkuló, szőke haját. – Kopok – tette hozzá, mély közönnyel, hidegen. (Kosztolányi Dezső)
2. (bizalmas) <Emberi, állati bőr> hámlik. A gyerek túl van a vörhenyen, már kopik a bőre.
3. (-t ragos mértékhatározóval is) (átvitt értelemben, ritka) Egyre erőtlenebbé, gyengébbé válik; csökken. Sokat kopott a stíluskészsége.
Szólás(ok): ld. köröm, térd.
Igekötős igék: elkopik; felkopik; kikopik; lekopik; megkopik.
