kopog
kopog ige -tam, -ott, -jon (hangutánzó)
1. tárgyatlan <Ember, állat vmely testrészével v. eszközzel> kemény tárgyat ütögetve tompa v. éles hangot idéz elő. Kopog a harkály a fa kérgén. Ujjaival idegesen kopogott az asztalon. || a. tárgyatlan Ilyen hangot előidézve jelt ad, felhívja magára a figyelmet, ill. csendet kér. A karmester kopogott, s a zenészek figyelni kezdtek. A tanárnak többször is kopognia kellett a ceruzájával, hogy csendet teremtsen az osztályban. Kopogott a karmester, rázendítettek a nyitányra. (Kosztolányi Dezső) || b. tárgyatlan Bebocsátást kérve kopogtat. Valaki kopog az ajtón. Eressz be, én múzsád vagyok, Vagy még most is hiába kopogok, Midőn megmondám nevemet? (Petőfi Sándor) || c. tárgyas (tárgy nélkül is) <Írógépen, távíró készüléken> ír, lead vmit. Kopog az írógépen. Most kopogja az írógépen az utolsó szavakat. A szél zakatol, | minthogyha hosszu táviratot kopognának valahol. (Babits Mihály)
2. tárgyatlan <Kemény tárgy> vmihez ütődve v. <gép> működés közben ilyen hangot ad. A vak botja kopog a járdán. A golyók kopogtak a falon. Két írógép kopog. Kopog a jégeső, tördel mindeneket. (Csokonai Vitéz Mihály) A folyosó márványkockáin női cipők kopogtak. (Gárdonyi Géza) || a. tárgyatlan <Az így ütögetett tárgy> szakadozott, ismétlődő, tompa v. éles hangot ad. Léptei alatt kopog a járda.
Szólás(ok): ld. szem.
Igekötős igék: átkopog; bekopog; kikopog; lekopog.
kopogó.
