kopogás
kopogás főnév -t, -ok, -a (hangutánzó)
1. Általában a kopog igével kifejezett cselekvés, tevékenység; az a tény, hogy vki, vmi kopog. A bot, a cipő, a (jég)eső, az írógép, a léptek kopogása. || a. Vmire jelt adó v. bebocsátást kérő kopogtatás ajtón, kapun, ablakon. Félénk, gyenge kopogás. Idegen helyre kopogás nélkül belépni illetlenség. Még így sem sokáig tartott szunnyadása: | Elrebbenté Miklós csendes kopogása. (Arany János) || b. Az így keletkező szakadozottan ismétlődő tompa v. éles hang. Halk kopogás; kopogás hallatszott az ajtón, az ablakon. Valami egyhangú kopogás zaja szűrődött be a szobába. Hallani lehetett a mesteremberek serény kopogását. Nem hallik a harkály kopogása … (Vörösmarty Mihály) Távolról lova kopogását hallom. (Eötvös József) A bástyára felvezető kőlépcsőn … rohanó léptek kopogása … hallatszott. (Kuncz Aladár)
2. (gépkocsizás) <Robbanómotor működésében> a gyújtás rendellenességére, üzemhibára utaló jellegzetes zaj.
Szóösszetétel(ek): kopogásmentes.
