koporsó
koporsó főnév -t, -ja
1. Fából v. ércből, (ritka) kőből készített, hosszúkás, befedhető, olykor díszes láda; ebbe fektetik s ezzel együtt temetik el a holttestet. Diófa, fenyőfa koporsó; a koporsó fedele, oldala; koporsóm ® zártáig; koporsóba ® száll. Még életében megrendelte a koporsóját. (szójárás) Adjon Isten minden jót, diófából koporsót. Szóláshasonlat(ok): Ég és föld között lebeg, mint Mohamed koporsója: nagyon bizonytalan, kétes helyzetben van. Az egyiknek csináltatott Fehér márványkő koporsót, A másiknak csináltatott Veres márványkő koporsót. (népköltés) Republicanus vagyok s az leszek A földalatt is ott a koporsóban! (Petőfi Sándor) Bénán esünk koporsóba, De: így éltünk vitézmódra. (Ady Endre) || a. Ez a láda a belezárt holttesttel együtt. ® Szeget ver vkinek a koporsójába; ® kikíséri vkinek a koporsóját. Sírva borul a koporsóra. A koporsót leeresztik a sírba. Koporsóját a gyászolók tömege kísérte ki a temetőbe. Elmentünk a kórház halottas házába a koporsóért, amelyet fekete lepelbe takarva négyen a vállukra emeltek. (Kuncz Aladár)
2. (átvitt értelemben) <A bölcsővel mint az emberi élet kezdeti szakaszával szembeállítva:> halál. Bölcsőtől a koporsóig: születéstől a halálig; a bölcső és a koporsó között. S a bölcsőd s koporsód közti ür Századoknak szolgált mesgyeül. (Arany János) || a. (átvitt értelemben, költői) Teljes megsemmisülés; pusztulás. Nemzetek, országok! … gyászos koporsóba döntő vas igátok Nyakatokról eddig le nem rázhattátok. (Bacsányi János) Ebben a nádfedeles kis hajlékban múlt életem koporsóját láttam. (Móricz Zsigmond)
3. (játék, bizalmas) Olyan, alakjával koporsóra (1) emlékeztető fadoboz, amelyből némely szerencsejátékban a játékos, ill. a játékvezető a lapokat lehúzva, a játékhoz oszt. A krupié a soron következő bankár elé tolta a koporsót.
Közmondás(ok): Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen: semmi munkát, szolgálatot nem lehet ingyen kívánni.
Szóösszetétel(ek): koporsófedél; koporsókészítő; koporsólepel; koporsóterítő; koporsóvivő.
koporsós.
