korbács
korbács főnév -ot, -a
1. Rendsz. nyélre erősített, szíjból font, rövid, vastag ostor. Szeges korbács; korbácsot fon; korbáccsal üt, ver vkit. Nem takarodsz el a házam köréből? | Ide a korbácsom! (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Nincs az a szeges korbács …, amellyel engem olyan férfihoz tudnának adni, akit nem szeretek. (Gárdonyi Géza) Olyan vagyok mint egy középkori bolond. Nem érzem jól magam szeges korbács nélkül. (Krúdy Gyula)
2. Az ezzel való ütés, verés, büntetés. Korbácsot kap. (Huszonöt) korbácsot neki! Fiam rabszolga tengeren túl, Hátán a hús korbács alatt húll. (Tompa Mihály)
Szóösszetétel(ek): 1. korbácssuhintás; korbácsszíj; 2. kutyakorbács.
