köré [1]
köré [1] névutó (ragtalan v. személyragos szóval, azzal együtt értve)
1. Minden oldalról a névszóval jelölt személy, tárgy, közelébe (többé-kevésbé körhöz hasonló vonalban, sávban). A gyerekek a tanító köré gyűltek. A vár köré őröket állít. A ház köré fákat ültet. || a. (átvitt értelemben) A legenda … nimbusz lett most egy távollevő ifjú alakja köré. (Babits Mihály) || b. Több irányban a szóban forgó személy, dolog (közvetlen) közelébe. A kisgyermek az anyja nyaka köré fonta a karját. Ide álljatok elém! A fülem köré! (Gárdonyi Géza) || c. (átvitt értelemben) [Tompa sírkövére.] Lágyan öleld tetemét Anyaföld s ti szeretti, Virágok, | Üljetek ágya köré, mondani méla regét. (Arany János)
2. (átvitt értelemben) A szóban forgó vezető v. irányító személy mint középpont környezetébe, vele szoros kapcsolatba. A dolgozó magyar nép hivatott vezetői köré tömörül. A jobb írókat maga köré gyűjtötte. || a. Vmely lényeges mozzanattal, ennek elemeivel szerves összefüggésbe, szoros kapcsolatba. Anyagát e köré a főgondolat köré csoportosítja.
