korhadt
korhadt melléknév -an, -abb
1. A korhadás jeleit (szembetűnően) mutató, összetételében bomló, málló, porhanyóssá v. töredezővé váló <fa v. fából való tárgy, építmény>. Korhadt gerenda, kerítés, tuskó. A régi temető korhadt fakeresztjei sorra kidőlnek. A híd helyén egy korhadt deszkapadló volt. (Krúdy Gyula) A korhadt fejfa sárba hempereg. (Juhász Gyula)
2. (átvitt értelemben, választékos) <Belső szervezeti gyengesége következtében> elgyengült, pusztulóban, bomlófélben levő. Korhadt társadalom; korhadt társadalmi rendszer; a mai kapitalizmus korhadt volta. Összeomlik mindaz, ami korhadt, Mi évezredek véres bálványa volt. (Kiss József)
korhadtas; korhadtság.
