korhely
korhely [e] melléknév és főnév
I. melléknév (-ül), -ebb [e]
1. Olyan <ember>, aki csak a léha mulatozásnak, kocsmázásnak él; lump. Korhely alak, cimborák. Az ős kaján … Korhely Apolló, gúnyos arcú. Palástja csusszan, lova vár. (Ady Endre) [A] korhely, ázsiai urak konyaktól kicsattanó gutaütéses arcára nézett. (Babits Mihály) || a. Ilyen emberre jellemző, vele kapcs. Korhely élet, életmód.
2. (tájszó) Dologkerülő, naplopó, semmirekellő <ember>. Az én drágalátos úrfim … föladott, mint korhely csavargót …, aki már sehol helyet nem kap. (Petőfi Sándor)
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e] Korhely férfi. Korhelyek közé keveredett. Egy iszákos öreg piktort … elcsapnak az állásából, s a vén korhely végképpen elzüllik. (Ambrus Zoltán) Pár korhely jött, bús arcú, halvány, | már véget ért a vad tivornya. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): korhelybarlang.
korhelység.
