kormány
kormány főnév -t, -ok, -a
1. Az a szerkezet, amellyel a jármű menetirányát szabályozzák. ® Magassági kormány: megrántja a kormányt. A hajó kormány nélkül hányódott. || a. (átvitt értelemben) Kis hajó az én reményem, Sem árboca, sem kormánya. (Arany János) Oh vársz még, távol, boldog Élet, | … Avagy fordítsam már a síró kerék Kormányát bárhogy, part sohsem integet? (Tóth Árpád) || b. Kormánykerék. A kormányon van a keze. Fogja a kormányt. || a. (népies) <Ekén> kormánylemez.
2. Az államhatalom központi végrehajtó szerve, rendsz. a miniszterek összessége. Átmeneti kormány; ® darabont kormány; felelős kormány; forradalmi munkás-paraszt kormány; ideiglenes, katonai kormány; ® kisebbségi kormány; koalíciós kormány; ® központi kormány; a kormány tagjai; a kormány bemutatkozik, hivatalba lép, leteszi az esküt, minisztertanácsot tart; a kormány lemond, megbukik; kiválik a kormányból; kormányt alakít; kinevezik az új kormányt. Már-már derülten látszott elvonulni az új kormány feje felett a mai nap … (Mikszáth Kálmán) A társadalmi egyesületek feliratokat intéztek a kormányhoz. Sürgősen összehívták a parlamentet. (Nagy Lajos)
3. (gyak. névelő nélkül) Az a hatalom, uralom, jogkör, amelyet ez a szerv gyakorol. Kormányon van; kormányra jut, kerül; átveszi a kormányt. Ezen viszonyok közt vettük át a kormányt, megtámadtatva árulás, pártütés, reakcionális [= reakciós] mozgalmak … által. (Kossuth Lajos) A párt, amelyhez tartoztam, kormányra jutott. (Jókai Mór) || a. (bizalmas, tréfás) <Vmely kisebb-nagyobb – főleg családi – közösségben> irányító szerep, hatáskör. ® Kezébe ragadja a kormányt. Kinek a kezében van a kormány? Ki viszi a kormányt? Zsarnoki nagynénje kormánya alatt élt. (Vörösmarty Mihály)
Szóösszetétel(ek): 1. kormánybot; kormánybukás; kormánybuktatás; kormányellenes; kormányevező; kormányfelhatalmazás; kormánygyeplő; kormányhadsereg; kormányígéret; kormányintézkedés; kormánykapcsolat; kormányképes; kormánymegbízott; kormánymester; kormánypad; kormánypáholy; kormánypolitika; kormányszabály; kormánytag; kormánytámogatás; kormánytényező; kormánytörés; kormányvitorla; 2. asszonykormány; bábkormány; botkormány; ellenkormány; munkáskormány; népkormány; oldalkormány; összkormány; papucskormány; rúdkormány.
kormánytalan.
