korom
korom főnév kormot, korma
1. Tökéletlen égéskor keletkező fekete v. feketésbarna, porszerű, tapadós anyag, amely a füsttel együtt távozik, majd lerakódik. Korom lep be vmit: korom rakódik le vmire; korom száll a levegőben; ® szállja a korom; megtisztítja a koromtól a kéményt. Szóláshasonlat(ok): fekete, mint a korom: a legsötétebb f. (színű). Estefelé szél kerekedett, Kifújta a kormot, pörnyét a várból. (Gárdonyi Géza) A város peremén, ahol élek, … puha | szárnyakon száll a korom. (József Attila) Pucold meg a lámpaüveget, csupa korom. (Nagy Lajos) || a. (műszaki nyelv) Szénben gazdag anyagnak csökkentett levegővel való égetése révén nyert ilyen anyag, amely kül. fekete festékek készítésére haszn.
2. jelzői használat(ban) (ritka) Koromfekete (I). Korom éjszaka lett, mire felébredtek. (Mikszáth Kálmán)
Szólás(ok): ld. kémény.
Szóösszetétel(ek): koromfesték; koromfolt; koromfüst; koromkép; koromlerakódás; korommentes; korompor; koromrajz; koromszínű.
