korona
korona főnév ..nát, ..nája
1. (történettudomány) Uralkodói hatalmat jelképező, nemesfémből készült, drágakövekkel ékesített, rendsz. kör alakú dísz, amelyet ünnepélyes alkalomkor az uralkodó a fejére tesz. Császári, fejedelmi, királyi korona; ® szent korona; a koronát ® viseli. Koronák bemocskolója! aki meg- | loptad királyi férjedet. (Katona József) A korona nagyon drága, nem való az a királyra. (Petőfi Sándor) Hol az Isten? S hol a harc, | mely még békét igér? … Hol a pápa, | koronát adni? (Babits Mihály) || a. (történettudomány) Főúri v. nemesi rangot jelképező, rang szerint fölül különböző számú ággal díszített, nemesfémből készült dísz, ill. ilyen alakú, ezt ábrázoló jelvény, rajz <kül. címerben v. monogram fölött>. Bárói, grófi, hercegi, nemesi korona; hétágú korona; ® ötágú korona. Alfréd megmondaná, hogy milyen koronákat, címereket vagy betűket szoktak hímezni a hercegnők zsebkendőibe. (Krúdy Gyula)
2. (átvitt értelemben) Fejedelmi, királyi, uralkodói méltóság és hatalom. A korona vkire száll; lemond a koronáról; elveszti koronáját; Nem – nem áldozott | le szennyel a nap szent koronám felett. (Katona József) Hiába ömlik, hősök, véretek, Ha a koronát el nem töritek. (Petőfi Sándor)
3. (átvitt értelemben, történettudomány) A királyi és később bizonyos állami javak birtokosa mint jogi személy. Ha a nemesi családnak magva szakadt, a birtok a koronára száll.
4. (átvitt értelemben) Vmely cselekvésnek, működésnek legkiemelkedőbb része, mozzanata, fénypontja. Az aratás a mezőgazdasági munka koronája. || a. (átvitt értelemben, rosszalló, gúnyos) Vmit betetőző ostoba v. felháborító megnyilatkozás, cselekedet. Ez aztán mindennek a koronája! Hát arra a levélre mit mondasz, amit Vahot Imre írt …? ez koronája ostobaságának atque [= és] pimaszságának. (Petőfi Sándor) || b. Felteszi vmire a koronát: a) betetőzi, újabb, az eddiginél nagyobb dicsőséggel tetézi működését, munkáját stb.; b) (rosszalló) eddigi gyalázatos cselekedeteit betetőzi egy még nagyobbal. || c. (átvitt értelemben) A teremtés koronája: a) (vallásügy) az ember; b) (tréfás) a férfi.
5. (állattan) Az állat lábán a pata v. a köröm felső szélét szegélyező rész.
6. (bonctan) A fognak a foghúsból kiálló, zománccal védett része, amellyel rágunk. Kilátszottak nagy, sárga fogai, kettőnek a koronája is le volt törve. (Nagy Lajos)
7. Rendsz. nemesfémből készült s a hibás fogra védelmül ráerősített burkolat v. a hiányzó fog pótlására készült hídnak vmely foghoz erősített része; fogkorona. A fogorvos két koronát tett be neki.
8. (csillagászat) A Napnak legkülső, látható része, amely csak teljes napfogyatkozás alkalmával figyelhető meg. A korona egy emberöltő időben egyszer ha előfordul. (Jókai Mór)
9. (növénytan) A gallyainak, lombjainak összessége. A fa koronája nagyon sűrű. A kertész tél végén rendbe hozza a gyümölcsfák koronáját. Alattam az erdők koronája zúgott. (Arany János) Nagy fák futamodtak el szeme előtt, amely fáknak koronája fehér párában látszott libegni. (Krúdy Gyula) Árnyalatokba, izgatott koronái | a zsúfoltlombu, régi, szent ligetnek, | … ma is ugy lépek, … mintha most lépnék először. (Babits Mihály–Goethe-fordítás) || a. (mezőgazdaság) A répa leveles része. A kupacba rakott répát a levágott koronával fedik be.
10. (történettudomány) Magyarországon 1892-től 1925-ig haszn. pénznem. A korona a világháború után elértéktelenedett. Én volnék a legboldogabb, ha nem kétszáz, hanem kétezer korona tiszteletdíjat ajánlhatnék fel önnek. (Ambrus Zoltán) || a. A skandináv államokban és Csehszlovákiában haszn. pénznem. Cseh, svéd korona. || b. E pénznemek vmelyikének egysége, ill. az ezzel kifejezett érték. Havonta húsz koronát tett félre. || c. Ilyen értékű pénzdarab, érme. Egy koronát dobott a perselybe.
11. (vadászat) Az agancs legfelső ágainak csoportja, mely legalább 3 ágból áll.
12. (vallásügy) Papi korona: <a katolikus egyházban> időszaki papi gyűlés a kerületi esperes vezetésével.
13. (zene) A hangot v. a szünetjelet meghatározatlan időre, de legalábbis értékének, ill. időtartamának felével meghosszabbító jel (
).
).
Szólás(ok): nem esik le a korona a fejéről: nem válik szégyenére, ha ezt megteszi; nem olyan nagy ember, hogy ne tehetné meg.
Szóösszetétel(ek): 1. koronaékszer; koronaerdő; koronafűrész; koronagyémánt; koronaherceg; koronajószág; koronaország; koronaörökös; koronaromlás; koronatartomány; korona-terem; koronauradalom; koronavaluta; 2. aranykorona; fakorona; fogkorona; lombkorona; papírkorona; töviskorona.
koronájú; koronányi.
