korong
korong főnév -ot, -ja
1. Nagymértékben v. egészen lapos(ra nyomott) henger alakú tárgy. Ezt a sajtot egy kg-os korongokban készítik.
2. <Vmely gépben, szerkezetben> lapos henger alakú, rendsz. forgatható alkatrész. Állítható, tömör korong; a fazekasok korongja. Legérdekesebb a köszörűs | szerszáma volt, a korong: az a tűz, | amely a forgó kőből pattogott. (Szabó Lőrinc)
3. (csak birtokos személyraggal) (irodalmi nyelvben) Égitest, főleg nap, hold körnek látszó alakja. A nap korongja már tengerbe tűnt, De fénye még a felhőkön remeg. (Juhász Gyula) A nap … lefelé ereszkedik, korongja mintha belefáradt volna a féktelen izzásba. (Nagy Lajos)
4. (sport) A korongozók kemény gumiból készült kis, lapos sporteszköze, melyet bottal ütnek. Beüti a kapuba a korongot; ® elindítja a korongot.
Szóösszetétel(ek): 1. korongbajnok; korongcsapat; korongtányér; korongvas; 2. csiszolókorong; fazekaskorong; fordítókorong; forgókorong; jégkorong; napkorong; szívókorong.
korongol; korongos.
