köröz
köröz ige -tem [e], -ött v. (régies) körzött, -zön
1. tárgyas (hivatalos) <Kérdőívet, rendeletet, vmely rendsz. hivatalos iratot> minden egyes illetékes személyhez v. intézményhez tudomásulvétel végett eljuttat. Körözik az aláírási ívet, a gyűjtőívet, az újonnan vásárolt könyvek jegyzékét, az ünnepélyre szóló meghívót, az új munkabeosztásról szóló rendelkezést.
2. tárgyas (hivatalos) <Rendőrség, nyomozó hatóság rendsz. vmely bűncselekmény gyanújával terhelt egyént> körözőlevéllel keres. A betörőt, a gyilkost, a tettest körözik.
3. tárgyas (régies, költői) Körülvesz, körülfog vmit. Ősz fürtökkel | Áll hős Toldi. Ifjak körzik. (Kisfaludy Károly) A gyengéd folyóka Hű a fához, amelyre felfutott, S ölelve körzi azt még akkor is, Midőn karóvá száradt törzsöke. (Vörösmarty Mihály)
4. tárgyatlan <Tánc, korcsolyázás, repülés közben> kör alakú pályán mozog, s így (nagyjából) kört ír le, kört rajzol. Kitűnően tud körözni a jégen. A nagygyűlés, az ünnepély alatt repülőgépek köröztek a tér fölött.
5. tárgyatlan (sport) Kinyújtott karját vállból körvonalban mozgatja, forgatja. A tornászok három percig köröztek.
Igekötős igék: beköröz; leköröz.
köröző.
