korreláció
korreláció [ë] főnév -t, -ja
(tudományos) Általában tárgyak v. fogalmak kölcsönös viszonya, egymástól való függősége; kölcsönösség, viszonosság. || a. (filozófia) Két oly tárgy v. fogalom viszonya, amely egymást kölcsönösen feltételezi. Hegy és völgy egymással korrelációban levő fogalmak. || b. (nyelvtudomány) Képzésmódja szempontjából jórészt megegyező két hangnak v. kül. hangok két egész sorának az a viszonya, hogy egyikükben megvan, másikukból pedig hiányzik egy bizonyos tulajdonság, sajátság. A „b” és a „p” zöngésség – zöngétlenség szempontjából egymással korrelációban vannak. || c. (biológia) Az a viszony, melynek alapján következtetni lehet vmely szervnek, testrésznek milyenségére, ill. a szóban forgó élőlény életmódjára, gyak. fordított viszonylatban is. Redős őrlőfogak növényevésre utalnak, és a növényevőknek mindig redős őrlőfogaik vannak; ez szükségszerű korreláció. || d. (fizika) Az erők korrelációja: az a kölcsönös viszony, amely az erőnek v. energiának különféle formái között áll fenn; ennélfogva az erőnek v. energiának bármelyik formája átalakítható bármelyik más formában egyenlő értékű mennyiséggé. || e. Bizonyos szempontból összefüggő sort alkotó statisztikai adatok között fennálló kapcsolat, kölcsönös viszony.
korrelációjú; korrelációs.
