körülvesz
körülvesz [ë] tárgyas ige
1. Körülvesz vkit, vmit: <több személy> vki, vmi köré körben elhelyezkedik, ill. köréje gyülekezik. Körülveszik a mesélőt. Körülvették a nagy diófát. S a sírt, hol nemzet sűlyed el, Népek veszik körűl. (Vörösmarty Mihály) Esténként a város csőcseléke körülvette a helyiséget, ahová zárva voltunk. (Kuncz Aladár) S ahogy befelé fordultak [a foglyok] a város belsejének, a lakosság mind kigyűlt az utcára, körülvette őket. (Móricz Zsigmond) || a. <Több személy, tömeg> úgy bekerít vkit, vmit, hogy a bekerített helyről nem lehet kijutni, ill. oda bejutni. Ellenség veszi körül a várat. Onnan [= az ablakból] az útcára tekint véletlenül: | Szent Isten! a házat fegyver veszi körül. (Arany János) || b. Körülvesz vkit, vmit: <tömeg, több személy> ott van vki, vmi körül. Most is körülveszik a gyerekek. || c. (átvitt értelemben) Körül van véve vkikkel: állandóan a környezetében vannak bizonyos személyek. Ő [= Gertrud] csorda számra tartja gyűlevész | szolgáit, … olykor azt hinné az ember, | hogy tán akasztani viszik, úgy körűl van véve a léhűtőktől. (Katona József) || d. (átvitt értelemben) Körülveszi magát vkikkel: állandóan a környezetében tartja őket. A császárok nagy udvartartással vették körül magukat.
2. <Dolog> vkit, vmit körös-körül határol azáltal, hogy körülötte ott van, v. betölti a környékét. A földet levegő veszi körül. A szigetet mindenfelől víz veszi körül. A telket kerítés veszi körül. Feltűnt egyemeletes háza, melyet négy magyar holdnyi gyümölcsös vett körül. (Kosztolányi Dezső) || a. Körülvesz vkit, vmit: <folyékony, esetleg gáznemű anyag v. növény(zet)> folyamatosan úgy helyezkedik el vki v. vmi körül, hogy végül egészen bekeríti. Az egyre emelkedő víz már körülvette a házat. Úszás közben úgy körülvette a hínár, hogy alig tudott kivergődni.
3. (átvitt értelemben) Vmi körülvesz vkit: vmely érzelmi megnyilatkozást huzamosan éreztetnek vkivel a környezetében levők. Hódolat, irigység, szeretet veszi körül. Szánalom vette körül a gyászolókat.
4. Vmivel körülvesz vmit: vmit helyez, rak köréje. A gödröt körülveszi cölöpökkel. A képet körülveszi díszítő elemekkel. A kertet körülveszi sövénnyel. Derekát piros övvel veszi körül. Ostromzárral vették körül a várost. || a. (átvitt értelemben) Vmivel körülvesz vkit, vmit: vmivel betölti vkinek, vminek a környezetét, környékét. Fénnyel, hazugságokkal, pompával, rágalmakkal vesz körül vkit. Pazar fénnyel vevé körül ifjú nejét az öreg férj. (Jókai Mór) || b. (átvitt értelemben) Vkit körülvesz vmivel: vmely, rendsz. jó érzéssel sürgölődik, tevékenykedik vki körül. Szeretettel vesz körül valakit.
5. (átvitt értelemben, régies) <Személyt> ügyeskedéssel akaratának hatása alá akar vonni; erkölcsileg megkerít, megkörnyékez. Petrás bácsi … oda megy magukhoz, hogy azt az okos, bölcs asszonykát körülvegye. (Tolnai Lajos)
körülvehető; körülvétet; körülvett; körülvevő.
