körút
körút [r-ú] főnév
1. <Nagyobb városokban> rendsz. vmely városrészt ív alakban körülvevő széles, gyak. befásított útvonal v. az ilyen útnak egy-egy (külön névvel megkülönböztetett) része. A körúton lakik. Sétál a körúton. Egy vak koldus ül a körút robajló Sötét aszfaltján. (Juhász Gyula) A körutakon zajos tömegek és kocsik tolakodtak. (Karinthy Frigyes)
2. Bizonyos hely(ek)nek, rendsz. határozott célú bejárása, beutazása s az elindulás helyére való visszatérés. Ellenőrző, képviselői, orvosi, vidéki körút; körútra indul vhova. Visszaérkezett külföldi, országos, vidéki körútjáról. [Bánk bán] nincs az udvarnál, körútját járja az országban. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): hangversenykörút.
