körvonal
körvonal főnév
1. (ritka) Vmely kör kerülete; kör. A kréta a táblán körvonalat írt le.
2. (rendsz. többes számban) Meghatározott helyről nézett tárgy v. test látható pontjait összekötő vonal(ak); kontúr. Derengő, éles, elmosódó, halvány, határozott körvonalak; a falu, a ház, a hegy, a torony körvonalai. Lassan kirajzolódtak szeme előtt a távoli vár halvány körvonalai. A tájnak csak körvonalait lehetett látni. Ismerő szemei észrevették a félelmes állat roppant körvonalait a mély víz alatt. (Jókai Mór) Kinézett a kertre … A körvonalak bizonytalanokká lettek. (Petelei István) Itt volt az alkonyi táj, éles körvonalakban látta a hegyeket. (Karinthy Frigyes) || a. (rendsz. többes számban) Lerajzolt tárgyat a sík többi részétől elhatároló vonal; kontúr. Először a ház körvonalait rajzolta meg. Kíváncsisággal … tekintett a vázlatkönyvbe, s … lassan-lassan ki kezdte venni a körvonalakat. (Mikszáth Kálmán)
3. (rendsz. többes számban) (átvitt értelemben, ritka) Egyéni lelki sajátságok legfőbb vonásainak összessége. A jellemek körvonalait sem tudja biztosan megrajzolni. (Péterfy Jenő)
4. (csak többes számban) (átvitt értelemben) Vmely tervnek, elgondolásnak, teendőnek főbb vonásai, vázlata. Általános v. nagy körvonalakban: vázlatosan, nagyjából. Kibontakoznak a terv körvonalai. Már látszottak a szebb jövő körvonalai. Főbb körvonalaiban már látja, mit kell tennie. Az új tudományt körvonalaiban már fölismerte. A folyamodványban okvetlenül ki kell tenni a lap nevét és programmját legalább általános körvonalakban. (Csengery Antal)
