körző
körző főnév -t, -je [e]
Kétágú mértani eszköz, melynek egyik szára hegyes végével egy pontban rögzíthető, másik szárának ceruzával, tuskihúzóval felszerelhető végével kört, körívet lehet rajzolni, távolságot lehet mérni v. átvinni vhova. Körzőbe vesz egy távolságot: körzőnyílásba v. e. t-t. Körzővel szöget, távolságot felez. Körzővel kört rajzol. Körzővel távolságot mér a térképen. Hozzáillesztem a görbét, felűl, S körzőt szúrok belé. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Villámgyors mozdulattal az íróasztalhoz ugrott, kezébe kapta az ott nyitva álló körzőt, s egyik hegyét egyenesen szívének irányította. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): 1. körzőhegy; körzőhosszabbító; körzőkészlet; körzőtok; 2. nullkörző.
körzős.
