köszönet
köszönet [e] főnév -et, -e [ë, e]
1. Vmivel, rendsz. szóval kifejezett hála, elismerés vmely vett jóért, szívességért. Hálás köszönet; köszönetet ® mond vmiért; köszönetét küldi, tolmácsolja, üzeni; köszönettel tartozik. Köszönetét nyilvánította a dolgozóknak jó munkájukért. Jegyzőkönyvi köszönetet szavaztak meg neki. Voltaire érdeminek szép köszönet vala | Párizs tapsai közt a fejedelmi csók. (Berzsenyi Dániel) Én tinektek ennivalót hozok, lőport hozok, ez a köszönet érte? (Jókai Mór) || a. <Udvariassági szólamként, főleg ügyiratban, levélben.> Köszönettel felvettem, nyugtázom. A meghívást köszönettel elfogadom.
2. (gúnyos) Nincs benne köszönet; nem sok köszönet van benne: nincs benne v. belőle haszon, nincs benne elismerésre méltó dolog v. tulajdonság. Nem sok köszönet volt a munkájában.
Szólás(mód): ld. eső.
