köt
köt ige -ött, kössön
I. odaerősít.
1. tárgyas <Szálat, fonalat> úgy erősít vhova, hogy a végét köréje csavarja, és csomóba fűzve megszorítja. Vö.: hátraköt, ideköt, odaköt. Szárítókötelet köt a két fa közé. Olyan magasra kösd a kötelet, hogy a vége ne érjen a földre. Oda kötötte a zsineget, ahol legkönnyebb elérni. Ne ide kösd a cérnát. Hátra kösd azt a szalagot, ne előre! || a. tárgyas <Ruhadarabot vmely testrészre v. testrész köré> felerősít, úgy, hogy két végét csomóval összeerősíti, megcsomózza. Vö.: hátraköt. Kendőt köt a fejére; szalagot köt a kislány hajába.
2. tárgyas <Vmely állatot, tárgyat kötélhez, madzaghoz v. ilyen eszköz segítségével egy másik tárgyhoz> csomóval, hurokkal odaerősít. Vö.: hátraköt, ideköt, odaköt. A súlyt a kötél végére köti. A szőlőt a karóhoz köti. A kutyát a fához köti. A csikót a jászolhoz köti. Hátra kösd a lovakat! Ide kössétek a vitorlást, ne oda! Duna partban egy nagy zászló volt felütve, S tarka-barka csolnak a nyeléhez kötve. (Arany János) A szánkót két ló húzza, és csengőt is kötünk a lovak nyakára, hogy a sötétben el ne tévedjünk. (Krúdy Gyula) || a. tárgyas <Ruhadarabot, kardot> úgy erősít a derekára, hogy madzagját, övét, szíját a dereka köré csavarja, és annak két végét csattal v. csomóval egymáshoz rögzíti. Kardot köt: (átvitt értelemben is) harcra készül, csatába indul; kötényt köt (maga elé). Köss nehéz szablyát övedre. (Arany János) || b. tárgyas <Embert> büntetésül vmely fához, oszlophoz, rögzített ponthoz úgy erősít, rögzít, hogy el ne szabadulhasson. Az oszlophoz kötötték. || c. tárgyas (választékos) Bitóra köt vkit: felakaszt. Bitóra kötlek, isten úgy segéljen. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) || d. (bizalmas, rosszalló) Kötni való: olyan <személy>, akit fel kellene akasztani. Kötni való gazfickó, gonosztevő. || e. (bizalmas, rosszalló) Kötni való bolond: a) veszedelmes, közveszélyes őrült; b) (átvitt értelemben) igen buta ember, aki nyilvánvaló érdekei ellen cselekszik.
3. tárgyatlan (régies) <Babonás hiedelem szerint> varázslattal megront, ill. meg szokott v. meg tud rontani vkit. Old és köt v. köt és old.
4. tárgyas (átvitt értelemben, ritka) Vkire köt vmit v. vkit: nagyon erősen kínálja neki; rá akarja erőszakolni, tukmálni. Köti borát fűre-fára, kell vagy nem neki. (Arany János) || a. tárgyas (átvitt értelemben, ritka) <Címet, hivatalt, rangot> vkire erőltet, kényszerít. Járnak hozzám méltóságok, Kötik rám a méltóságot. (Arany János) || b. tárgyas (átvitt értelemben) Lelkére v. (ritka) szívére köt vmit: igen erősen meghagy, erkölcsi feladatává tesz vkinek vmit. Az óriásoktól azután bucsút vett, Szivükre kötvén jobbágyi hűséget. (Petőfi Sándor) Lelkemre kötötte, hogy milyen emberekkel barátkozzam és milyenekkel ne. (Kosztolányi Dezső)
5. tárgyas (átvitt értelemben, ritka) Rám, rád, ránk, rátok, rájuk köti magát: úgy csatlakozik hozzám, hozzád stb., hogy aztán nem tudok, tudsz stb. megszabadulni tőle. Vö.: ráköt (2).
6. tárgyas (átvitt értelemben) Vmi vhova köt vkit: vhová szorosan odafűz, odakapcsol vkit; kényszeríti, hogy onnan el ne távozzék. Vö.: ideköt, odaköt. Vkit helyhez köt. A betegség az ágyhoz köti. A munkája most is ide köti, ahonnan már rég szabadulni szeretne. Egy rheumatikus [= reumás] baj, mely egész képem felfújta volt, még egy pár napig szobámhoz köt. (Arany János) || a. tárgyas (átvitt értelemben) Vkit vmi köt vkihez, vmihez: vkit vmely erkölcsi kötelezettség v. más, kül. érzelmi kapcsolat fűz vkihez, vmihez; vkit erkölcsileg v. érzelmi alapon vmire kötelez vki, vmi iránt. Vö.: hozzáköt (2), odaköt (2). Hozzám köti az adóssága. Téged nem köt hozzá semmi. Hozzátok köti az érdeke. A becsülete köti a családjához. A fiúi szeretet kötötte a beteg asszonyhoz. Minden szál oda köti, ahol a családja van. Fiaim, hozzá köt a hála. (Arany János) Ki tudja, milyen emlékek kötik az esernyőjéhez? (Mikszáth Kálmán) Valami nagy barátság nem kötött egyikhez se. (Gárdonyi Géza)
7. tárgyas (átvitt értelemben) Vmihez köt: <vmely cselekvést> vmely feltétel teljesítésétől tesz függővé. Nincs engedélyhez kötve. Az egyetemi felvételt a törvény középiskolai végzettséghez köti. || a. tárgyas (átvitt értelemben, tréfás is) Állását, életét, rangját köti vmihez: vmely ügy neki megfelelő elintézéséhez annyira ragaszkodik, hogy állásától, életétől, rangjától is megválik, ha feltételei, kívánságai nem teljesülnek. Ehhez az erdőhöz … Péli állását köti. (Tolnai Lajos) || b. tárgyas (átvitt értelemben) Köti magát vmihez: vmihez nagyon ragaszkodik, vminek a teljesítését erélyesen kívánja. Köti magát ahhoz, hogy … Azt hiszem, ön nem köti magát erősen a „bácsi” szóhoz. (Mikszáth Kálmán) || c. tárgyas (átvitt értelemben) Vkihez, vmihez köt vmit: főleg vkinek sorsát, ügyét vkinek, vminek az ügyétől, sorsától teszi függővé; vkivel, vmivel elszakíthatatlan kapcsolatba hoz vmit. Vö.: hozzáköt (3b). Hozzám kötötte a sorsát. Ügyét a barátja ügyéhez kötötte.
II. Összeillesztve v. vmibe belehelyezve rögzít.
1. tárgyas <Élőlényt, egyetlen v. több darabból álló dolgot vmely ruhaneműbe> belecsavar és a ruhát összecsomózza. Zsákba köti a malacot; zsebkendőbe köti a pénzt. || a. tárgyas <Azonos jellegű tárgyakat bizonyos alakba, csomóba> összefog, és vmely fonal, szál segítségével egybefűz, összeerősít, belőle vmely csomót formál. Csomóba köti a hagymát; kévébe köti a gabonát; varkocsba köti a haját; vmit batyuba köt: holmit ruhaneműbe takarva és azt összecsomózva csomaggá erősít össze, ill. vmit ilyen csomagba tesz, és azt újra összecsomózza; batyuba köti a holmit. Kösd még a batyuba azt a csizmát is. Jól van dolga a mostani huszárnak, Nem kell szénát kaszáljon a lovának, Mert a széna porcióba van kötve. (népköltés) A hajunkat kontyba kötjük, lépegetünk, úgy ringatjuk, mint a kakas taréjját. (József Attila)
2. Kereket köt: a kocsi kerekét lánccal, kötéllel v. egyéb módon rögzítve forgásában megakadályozza. Minduntalan leszáll kereket kötni vagy oldani. (Mikszáth Kálmán)
3. Vmit köt: vmely sajtóterméknek, ritkábban kéziratnak a hajtogatott íveit v. lapjait összefűzi és ragasztással, préseléssel kemény táblába erősíti. Mikor kötik ezeket a könyveket?
4. tárgyas <Laza talajt némely növény> összetart. Az akácos jól köti a futóhomokot. || a. tárgyas (műszaki nyelv) <Építőanyag vmit, rendsz. más építőanyagot> szorosan magához tapaszt. A nád jól köti a habarcsot. || b. (tárgy nélkül) (műszaki nyelv) <Építőanyag> megszilárdul, szilárdsága, másik építőanyaggal való kapcsolata erőssé válik. Köt a beton, a cement.
5. tárgyas (átvitt értelemben) <Személyt vmely ok, körülmény> cselekvésében irányít, ill. vminek megtevésétől visszatart. Az állása köti; esküje köti. Köt a szavam. A fél talentum irigykedése összefogott, hogy megsemmisítse azt a lángészt, akit nem kötöttek az ócska formák. (Jókai Mór) Úgy érezte, hogy fölszabadul, hogy ő is sok mindent maga mögött hagyott, hogy sok minden nem köti már, ami annak előtte. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben) Kötve van a keze: cselekvése, elhatározási szabadsága korlátozva van. || b. (átvitt értelemben) Kötve hiszem: nagyon nehezen, kételkedve hiszem.
III. Hurkolással, két v. több dolognak egymáshoz erősítésével megalkot, egybeszerkeszt, létrehoz.
1. tárgyas <Csomót> úgy készít, hogy vmely szál v. hosszúkásra tekert anyag behajlított, hurkolt részén annak egyik végét átbújtatja, és a szálat, fonalat szorosra összehúzza. Vö.: odaköt (1a). Bogot, csimbókot, görcsöt köt; csomót köt a cérna végére, a kötélre; csomót köt a ® nyelvére; csomót köt a ® zsebkendőjére; ® görcsöt köt a nyelvére. Oda kösd a bogot, ahol a szál könnyen kicsúszik! || a. tárgyas <Főleg állandósult kapcsolatban:> vmire köt: <fonalszerű, szalagszerű hosszúkás tárgyat> ilyen módon vminek alakjára formál v. összeerősít. ® Bokorra v. (tájszó) bokrára v. (népies) bokrétára köt vmit; csokorra köt; ® görcsre köt vmit; hurokra köt vmit. Csokorra kötötte a nyakkendőjét. Görcsre köti a cipőmadzagját.
2. tárgyas Úgy készít vmit, hogy több azonos jellegű tárgyat egybefűz, v. fonallal, kötéllel egymáshoz erősít. Csokrot köt; koszorút köt a virágokból; kévét köt a gabonából, a kenderből, a venyigéből. Koszorút kötöttem Cserfalevelekbül. (Petőfi Sándor) || a. Batyut köt: úgy csinál csomagot, hogy egy leterített lepedőre v. kendőre rárakja a holmit, s a lepedő, ill. kendő négy sarkát összecsomózza. || b. tárgyas <Némely használati tárgyat> szálak összeerősítése, fonása, fűzése által készít. Hálót köt; kefét, kosarat, seprűt köt. Még a házat [= házfalat] is csak nádbul kötöttük, sárral tapasztottuk. (Móricz Zsigmond)
3. tárgyas <Ruhaneműt> kötőgéppel v. kötőtűvel, kötőtűkre hurkolt fonalakból készít. Harisnyát, kesztyűt köt. || a. (tárgy nélkül) Ilyen módon ruhaneműt készít. Az öregasszony egész nap csak kötött. A leány kötött mellette kis kosárkájával az ölében. (Mikszáth Kálmán) Nénik kötöttek és a tiszta csöndbe egy-egy kötőtű rebbent meg zörögve. (Kosztolányi Dezső)
4. tárgyas (átvitt értelemben) <Vki vkivel v. két, esetleg több fél (egymással) vmely egyezséget> létrehoz. Békét, fogadást, kompromisszumot, megállapodást, megegyezést, szerződést, üzletet köt. Ni – Ámerikában e nagy palotának a dús ura – milliomos | rendel, levelez, sürög, üzleteit köti, telefonoz. (Babits Mihály) || a. tárgyas (átvitt értelemben) Barátságot, házasságot, ismeretséget köt (vkivel): baráti, házastársi, ismeretségi viszonyt hoz létre vkivel. Kamilla … már sok fényes ismeretséget kötött. (Csiky Gergely)
IV. tárgyatlan (népies) Vmi köt: vmely növénynek a virága, ill. magrügye megtermékenyül, s terméssé fejlődik. Jól köt a tök, a dinnye. A kukorica korai fajtái elvirágoztak, jól kötöttek és jól csövesedtek.
V. tárgyatlan (rendsz. belém stb. személyragos határozószóval) Beléje köt: a) civakodást, vitát, veszekedést kezd vkivel, aki nem bántotta; b) kifogásolni valót talál rajta, és azt többé-kevésbé kellemetlenkedő módon szóvá teszi. Vö.: beleköt (3). Belém, beléd, belénk, belétek, beléjük köt. Ok nélkül belém kötött.
Szólás(ok): ld. eb, gúzs, orr, szekér, útilapu.
Igekötős igék: aláköt; átköt; beköt; beleköt; egybeköt; elköt; felköt; hátraköt; hozzáköt; ideköt; kiköt; körülköt; különköt; leköt; megköt; odaköt; összeköt; ráköt; újraköt; végigköt; visszaköt.
köthető.
