kötelék
kötelék [e] főnév -et, -e [ë, e]
1. Általában olyan eszköz, amellyel vmit megkötnek (kötél, madzag, zsineg, lánc stb.). Megoldja, meglazítja a kötelékeket. A mi [papír] sárkányunk tolá A madzagot fel és alá … Most elszakad A kötelék És ő szabad! (Arany János) || a. (tájszó) Kötés a sebre. Levette a sebről a véres köteléket.
2. (átvitt értelemben, választékos) Vérségi, társadalmi v. lelki kapcsolat két v. több személy között. Benső, családi kötelék; ® hitvesi kötelék; hűbéri, rokoni kötelék; a barátság, a házasság köteléke; vmilyen kötelékek fűzik a néphez; gyengéd kötelék fűzi vkihez: a) szerelmet érez vki iránt; b) meghitt, szerelmi viszonyban van vkivel; a ® vérség kötelékei fűzik őket össze; elszakít, megszakít minden köteléket: megszüntet minden kapcsolatot; szorosabbra fűzi a köteléket vkivel: megerősíti vele a kapcsolatot. Urak, Kiméljétek meg őt az ily gyanútól Előttem, kit hozzá szent kötelék Csatol. (Madách Imre) Élveztem a házasélet gyönyöreit, benne voltam e szent kötelékbe. (Mikszáth Kálmán)
3. (csak egyes számban, -ből, -ben, -be raggal és birtokos személyraggal) (átvitt értelemben, hivatalos) Vmely szervezet, testület, vállalat, közület személyi kerete, állománya. Vminek kötelékébe lép; az egyetem, az iskola kötelékébe tartozik; a hadsereg kötelékében szolgál. Elbocsátották a bank kötelékéből. || a. (átvitt értelemben) Politikai, gazdasági jellegű szoros kapcsolat két ország v. nép között. A magyarság kiszakadt a nomád népek kötelékéből. Egyre több ország szakad ki a brit gyarmatbirodalom kötelékéből. || b. (átvitt értelemben, katonaság) <Az egyes harcossal ellentétben> zárt, szervezett katonai egység. Kötelékben harcol. A bombázó gépek zárt kötelékben repültek.
4. (vasútügy, hajózás, közlekedés) <Két v. több ország közt> kartellszerű egyezmény, amely meghatározott állomások (gyak. folyami, ill. tengeri kikötők) viszonylatában (meghatározott árucikkekre vonatkozóan) előre megszabott feltételek szerint egységes, általában olcsóbb fuvarozási (gyak. átrakási) díjtételt állapít meg. Magyar–svájci árufuvarozási kötelék; magyar–német kikötői kötelék; felmondja, hatályon kívül helyezi, megköti, szünetelteti a köteléket.
Szóösszetétel(ek): kötelékrepülés.
