köteles [2]
köteles [2] [e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Kötélveréssel hivatásszerűen foglalkozó iparos; kötélverő, kötélgyártó. A kötelesnél új istrángot vett. Kötél volt hát igaz – mely őt haza vonta, | De ezt a kötelet nem köteles fonta. | A honszeretetnek volt az köteléke. (Sárosy Gyula)
2. (régies, tréfás) Hóhér (1). Két gazember együtt: a kötelesnek viszket a marka. (Vas Gereben)
3. (hajózás, halászat) Halász- v. hajóslegény, aki a köteleket kezeli és rendben tartja.
Szóösszetétel(ek): kötelesmester; kötelesmesterség; kötelesműhely.
