kötelező
kötelező [e-e] melléknév és főnév
I. -en [e] v. -leg [e], (-bb)
1. Általában olyan <tényállás>, amely kötelez (1–4) vkit, vmit vmire. Az erőseket a gyengék megsegítésére kötelező erkölcsi parancs; a házfelügyelőket az utca tisztán tartására kötelező rendelet; semmire sem kötelező előzetes jelentkezés. || a. (hivatalos) Kötelező erővel: úgy, hogy vállalja vmely kijelentésnek, cselekedetnek jogi és erkölcsi következményeit. Kötelező erővel kijelentjük, hogy … || b. (hivatalos) Kötelező erejű, kötelező erővel bír*: <kijelentés, rendelet, szerződés> jogilag köt (II. 5), kötelez vkit, vmit. [A szerződést] magamra nézve kötelező erejűnek fogom tartani. (Arany János)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
2. Olyan, ami vmely előírás, parancs, rendelet, törvény értelmében feltétlenül elvégzendő, megteendő, el nem mulasztható. Kötelező betegbiztosítás, katonai szolgálat; kötelező iskolai ® oktatás; (iskolai) kötelező olvasmány: az az irodalmi mű, amelyet iskolai tanulmányaik során a tanulóknak el kell olvasniuk; (iskolai) kötelező tantárgy: olyan t., amelyet minden tanulónak hallgatnia, tanulnia kell, s amelynek tanulása nem függ a tanuló v. a szülő tetszésétől v. szabad választásától; kötelező orvosi vizsgálat; kötelező védőoltás; az egyenruha viselése, az intézeti bennlakás, a megjelenés kötelező. A Legfelsőbb Bíróság … elvi döntéseket hozhat, amelyek a bíróságok számára kötelezők. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya)
II. főnév -t, -je [e] (elavult) Kötelezvény. Tulajdon kötelezvényét, melyre csak 25 forintot kapott százas kötelezőért, … lángra lobbantotta. (Vas Gereben)
