kötés
kötés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Általában a köt igével kifejezett cselekvés, művelet; az a cselekvés, hogy vmit kötnek. A csomó kötése; a szerződés kötése; az engedélynek bizonyos feltételekhez kötése. Halad a kötés. A könyv kötés alatt van*: éppen most kötik a könyvet. || a. (ritka) Átkötés (2). Lecsúszott a csomagról a kötés.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
2. Ruhanemű, kézimunka készítése kötőtűvel összehurkolt fonálból, ill. ennek módja. ® Lusta kötés; ® sima kötés; harisnya, kesztyű, sapka kötése. Szabad idejében kötéssel foglalkozik. || a. Ennek eredménye, az így készülő v. már elkészült munkadarab, rendsz. ruhanemű, kézimunka. Magával hozta a kötését, itt is dolgozik rajta. Fellélegzettek mind a ketten [a férfi és a leány], ha nagymama visszaült közéjük a kötéssel. (Kaffka Margit)
3. Sebre, sérült testrészre rögzített burkolat, amely a fertőzést megakadályozza, és a gyógyulást sietteti. ® Ablakos kötés; kötés van a fején, lábán, ujján; kicseréli a kötést. A vér átáztatta a kötést. Az Istenért, ember, mi lelt, mi ért? | Hah, a kötés fejedről elcsuszott. (Vörösmarty Mihály) Kezébe vette a fájós ujját, melyen a pólya már bepiszkolódott, mormogott, hogy majd új kötést kell rátenni. (Kosztolányi Dezső)
4. Könyv kettős kemény fedőlapja, táblája és az ezeket összetartó sarok. ® Bordás kötés. A sorozat díszes kötésben jelenik meg. A kötés lassan már szétszakad, újra kellene köttetni a könyvet. Finom kötésben verseskönyvet hordott a zsebében. (Krúdy Gyula)
5. <A bányászatban, az ács- és asztalosiparban, építészetben, elektrotechnikában> az alkatrészek egymásba illesztésének módja, ill. a tárgynak, készítménynek az a része, ahol az alkatrészek össze vannak illesztve. ® Párhuzamos kötés; kötés a csőszerkezetben; a gerendák kötése. A nádfödélnek csak a ház gerincén levő kötését kell elvagdalni s az egész lecsúszik magától. (Jókai Mór) || a. (szövőipar) Azok a pontok, ahol a lánc- és vetülékfonalak keresztezik egymást.
6. (ritka) <Fonálon, madzagon, kötélen> hurok, hurkolás, bog, csimbók. Vad ménes akárhány, vad anyáktul ellett, Barangol a síkon, Etel vize mellett, … Pányvával ezekből, hamikor [= amikor] kell fognak, Hajítva kötését repülő huroknak. (Arany János)
7. (sport) <Sílécen> a lábfej rögzítésére való alkatrész. Rugós, szíjas kötés.
8. (népies) Kötésig ér: <rendsz. a földtől számítva:> derékig ér; addig ér, ahol a nadrágot, ill. szoknyát megkötik. Kötésig ér a gaz, a vetés, a víz. A fuvarost gyakran megállítottuk Érmihályfalva határában, hogy a kötésig érő hóban sétálgassunk. (Krúdy Gyula)
9. (vegyi ipar) <Molekulában> az atomok kapcsolódása. Egyszerű kötések; kettős kötések; ® komplex kötés. || a. <Betonkeverékben, (gipsz)habarcsban> vegyi folyamat következtében beálló megkeményedés, megszilárdulás. A betonkeveréknek a kötéshez vízre van szüksége.
10. (népies) A növény megtermékenyülése. Az idén a kukorica kötése jó.
11. (zene) Két vagy több hangnak vagy egy egész zenei mondat hangjainak szorosabban egymásba kapcsolt előadása. || a. Ennek a hangjegyírásban haszn. ívelt vonal alakú jele.
12. (régies, választékos) Szerződés, egyezség, megállapodás. Kötést ® szerez. Csatájuk védelmezett Népjog csatája volt, Melyet szent eskü, szent kötés Ellen zsarnok tiport. (Bajza József) Véreim, ti dübörgő ezrek, Tagadjatok meg, mégis-mégis Én a tiétek vagyok. | Kötésünket a Sors akarta. (Ady Endre) || a. (ritka, irodalmi nyelvben) Szövetség (1, 2a). A fejedelemhez egész nap nem férhetett senki, egyedül a titkos kötés tagjai. (Jókai Mór) || b. (kereskedelem, 1945 előtt) Megegyezés vmely tőzsdei ügylet lebonyolítására.
13. jelzői használat(ban) (népies) <Egynemű, többnyire szálas anyagból> annyi, amennyit könnyűszerrel át lehet kötni; egy kötegnyi. Egy kötés dohány, nád, szalma, széna.
14. jelzői használat(ban) (kereskedelem, 1945 előtt) Áruból v. értékpapírból annyi (mennyiség), amennyi a tőzsdei forgalomban egységként szerepel.
Szóösszetétel(ek): 1. kötéslevél; kötésmagasság; kötésminta; kötéspont; 2. békekötés; bőrkötés; díszkötés; dunsztkötés; fakötés; falkötés; fecskefarkkötés; fejkötés; félvászonkötés; frigykötés; gépkötés; gipszkötés; hálókötés; házasságkötés; hevederkötés; horonykötés; keresztkötés; könyvkötés; kunkötés; papírkötés; sarokkötés; sínkötés; szerződéskötés; szókötés; takácskötés; téglakötés; vászonkötés; vitézkötés.
kötési; kötésű.
