kötet
kötet [e] főnév -et [ë], -e [e] v. -je [e]
1. Egy darabba fűzött s borítékba (2) v. táblába foglalt könyv. Vaskos kötet. A könyvtárban tízezer kötet van. Remegő kézzel forgattam a hatalmas kötet lapjait. (Kuncz Aladár) || a. Nagy terjedelmű írásműnek egy-egy rendsz. különállóan bekötött v. fűzött része. Szótárunk hat kötetből áll. Most olvasom a regény második kötetét. Hosszú történet, köteteket lehetne vele megtölteni. || b. Több kisebb írásművet tartalmazó bekötött v. fűzött könyv. Versei kötetben jelennek meg. Tudományos cikkeket tartalmazó gyűjteményes kötet jelent meg.
2. jelzői használat(ban) (számnévi jelzővel) Annyi, amennyi a jelzővel meghatározott számú kötetre rúg. Egy kötet vers; három kötet olvasnivaló. Debrecenből utaztam Pestre, 1844-ben, februáriusban, kopott ruhában, gyalog, egy pár huszassal és egy kötet verssel. (Petőfi Sándor)
Szóösszetétel(ek): illetménykötet; pótkötet; verskötet.
kötetke; kötetnyi.
