kötetlen
kötetlen [e-e] melléknév és határozószó
I. melléknév -ül, -ebb [e]
1. (ritka) Olyan <tárgy>, amely nincs meg- v. összekötve. Kötetlen kéve, zsák.
2. Olyan <papírnemű>, amely nincs bekötve. Kötetlen könyv, lapok.
3. (átvitt értelemben) Szigorú formában nem kötött, szabad. Kötetlen beszéd, forma; kötetlenül társalog. Maga a kötetlen beszéd nem kötetlen valósággal, annak szinte [= szintén] törvényei vannak. (Vörösmarty Mihály) A kötetlen fajokat, minő a novella, regény … leszámítva, … minden igyekezet a lyra felé fordul. (Arany János) || a. Kötetlen munkaidő: <főleg tudományos dolgozók számára engedélyezett> olyan m., amelynek csak a tartama van megszabva, de amelyet tetszés szerinti időpontban lehet megkezdeni.
II. határozószó (régies) Úgy, hogy nincs meg- v. összekötve; kötetlenül. Hamlet … Csupasz fővel, szennyes harisnya lábán, Az is kötetlen csüng bokáira, Sápadtan mint az ünge … Szörnyűt beszélni – csak elémbe áll. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
kötetlenség.
