kotkodácsol
kotkodácsol tárgyatlan ige -t, -jon (csak 3. személyben) (hangutánzó)
Tyúk, amikor tojni akar v. megtojt, elaprózott, többször ismétlődő rekedtes, egy-egy éles felrikoltással megszakított hangon szól. A tyúk éktelenül kotkodácsolt. A színben kotkodácsolt a tojós tyúk. (Móra Ferenc)
kotkodácsolás; kotkodácsoló.
