kotló
kotló melléknév és főnév
I. melléknév (rendsz. határozóval) (ritka)
1. Olyan <tyúk, ritk. más (házi) szárnyas>, amely kotlik (1, 1a). Nehezen, sokáig kotló tyúk; a tojásain kotló fogoly.
2. (átvitt értelemben, bizalmas) Olyan <személy>, aki nem szeret v. nem szokott hazulról eljárni, aki (mindig) otthon kotlik (2).
3. (átvitt értelemben, bizalmas) Olyan <személy>, aki sokáig piszmog vmivel, kotlik (3) vmin. Évek óta a kéziratán kotló szerző.
II. főnév -t, -ja (népies) Kotlós (I. 1, 1a) tyúk; kotlós (II). Két kotlónk ül.
Szóösszetétel(ek): kotlóalja; kotlóborító.
