kötő
kötő melléknév és főnév
I. melléknév
1. Általában olyan, aki, ami köt (I. 1–2, 4–7, II. 1–3, III. 1–3) vmit. Harisnyát kötő asszony; virágot koszorúba kötő kertész; könyvet kötő iparos. || a. (építészet) Szilárdságot adó <építőanyag>. Jól kötő betonkeverék. || b. (átvitt értelemben) Vmely viszonyt, egyezséget létrehozó. Barátságot, házasságot kötő férfi; békét, szerződést kötő fél. || c. (átvitt értelemben) Vkit vmilyen közösséghez, magatartáshoz, érzelemhez hűségre késztető. Magát az elveihez kötő ember; a férfit családjához kötő becsület, szeretet.
2. (nyelvtudomány, régies) Kötő mód: <főként némely idegen nyelvben, pl. a latinban> az igének az a módja, amellyel vmely cselekvés, történés, állapot, létezés logikai lehetőségének, vmitől függésének viszonyát fejezi ki (conjunctivus); feltételes és felszólító mód. Kötő módban áll az ige; kötő módot használ.
II. főnév -t, -je [e]
1. Fonalat gépi úton kötéssel (2) ruhaanyaggá, kötött áruvá feldolgozó munkás, kisiparos. Felesége kötő.
2. (népies) Kötény. ® Rámás kötő. Recece, nincs a lánynak kötője, Recece, elvesztette az este. (népköltés) Viktor a tyúkokat nézte … s kötőjéből sárga kását szórt. (Tömörkény István) Édesanyámat nem látom a házon kívül, a kötője alá tette két kis fázós kezét s úgy nézett körül, – ennyi képem van róla az eresz alatt. (Móricz Zsigmond) || a. (ritka) <Fürdőben> az ágyék eltakarására való rövid kötény. A szemérmes fiúcska, aki a fürdőben szégyenkezve fordult el, ha apja levetette előtte kötőjét, titkon hosszasan nézte a meztelen képeket. (Babits Mihály)
3. Az, amivel vmit fel-, meg- v. összekötnek. A cipő, a mente kötője; leszakadt vminek a kötője. [A kard] kötőjét anyád maga hímezte saját kezével. (Jókai Mór)
4. (ritka) Felkötő (II. 1).
Szóösszetétel(ek): 1. kötőbak; kötőcérna; kötődrót; kötőgerenda; kötőgyár; kötőképesség; kötőkosárka; kötőmunkás; kötőszál; kötőszalag; kötőszer; kötőszíj; kötőszövés; kötőtégla; kötővas; 2. bajuszkötő; fejkötő; gombkötő; hajkötő; harisnyakötő; haskötő; igekötő; kardkötő; karkötő; kefekötő; kerékkötő; kévekötő; könyvkötő; körkötő; lókötő; mentekötő; sérvkötő; síkkötő; szitakötő; üzletkötő.
kötős.
