kötőjel
kötőjel főnév
1. (nyelvtudomány) Az az írásjel, amelyet szavak elválasztásakor a sor végén v. szótagoláskor a szótagok közt a szétválasztott szórészek összekapcsolására, ill. összetartozásuk jelölésére, továbbá némely összetett szó tagjai közt v. toldalékos szavak töve és toldaléka közt az elkülönítés és egybetartozás jelölésére használnak; alakja: -.
2. (zene) Két v. több hangjegyet fölül v. alul összekötő ívelt vonal, annak jelölésére, hogy azok a hangok szoros egységbe kapcsolódnak.
kötőjeles.
