kotor
kotor ige -t v. kotrott, -jon; -ni v. kotrani
1. tárgyas <Vminek a mélyét v. mélyebben levő felszínét> kaparja, turkálja, hogy vmit összeszedjen, eltávolítson, kiemeljen. Kotorja a földet. Kotorják a folyó medrét. || a. (tárgy nélkül) A tyúkok a szemétben kotornak. Táskájában, zsebében kotort. Lösz esső? … – Ha a tyúkok kotornak, lösz. (Móricz Zsigmond) || b. tárgyas Ilyen módon létrehoz vmit. A kutya egy nagy gödröt kotort a kertben.
2. tárgyas <Fölösleges, használhatatlan v. idegen anyagot> vhonnan kikaparva eltávolít, ill. vhová, vmibe belekapar. Hamut kotor a kályhából. Kotord a salakot a vödörbe! || a. tárgyas Vmit ilyen anyagtól megtisztít. Kályhát, kéményt kotor.
3. tárgyas (tájszó) Vakar, kapar. Ne kotord mindig a lábszáradat, már egészen véres lett! Már megint az ajtót kotorja a kutya, úgy látszik, be akar jönni.
Igekötős igék: átkotor; bekotor; elkotor; előkotor; felkotor; félrekotor; hátrakotor; idekotor; kikotor; lekotor; megkotor; odakotor; összekotor; rákotor; széjjelkotor; szétkotor; végigkotor; visszakotor.
kotorgat; kotorható; kotort; kotortat.
