kötött
kötött melléknév -en, -ebb [e, e]
1. (rendsz. határozóval) Általában olyan, ami (vhogyan, vmihez, vmire, vmibe) kötve van, amit (vhogyan, vmihez, vmire, vmibe) kötöttek (I. 1–2, 6–7, II. 1–2, III. 1–2). Szorosra kötött csomó; (katonaság) kötött léggomb: figyelésre v. léggömbzár létesítésére haszn., kábelekkel a földhöz rögzített l.; jászolhoz kötött tehén; képesítéshez kötött foglalkozás; nehéz feltételekhez kötött kölcsön; határidőhöz kötött pályázat. Akik asztalnál ültenek, virágból kötött koszorú volt fejeken. [= fejükön]. (Mikes Kelemen) A … szembe jövő aggastyán gipszbe kötött, beteg karjára egy jót döfött a könyökével. (Ambrus Zoltán) A szíve úgy … röpdös, mint a cérnára kötött veréb. (Gárdonyi Géza) || a. (átvitt értelemben) Vmihez kötött: olyan, aki, ami vhonnan nem mozdulhat el, v. ami nem végezhető másutt. Helyhez kötött hivatal; ® röghöz kötött (jobbágy). Nem szereti az íróasztalhoz kötött foglalkozást.
2. Fonálnak sűrűn egymásba kapcsolódó hurkaiból (kötőgép v. kötőtű segítségével) készült. Kötött áru, kabát, kendő, kesztyű, ruha. Egy ezüstbojtos kötött sapkát … küldtek. (Tolnai Lajos)
3. Olyan <könyv>, amelynek hátát, elülső és hátulsó oldalát tartósabb anyagból (kéregpapírból, vászonból, bőrből stb.) készült borítás fedi. Kötött könyv, példány; bőrbe, vászonba kötött könyv. || a. Vmibe kötött: olyan <könyv, füzet>, amelyet, hogy be ne piszkolódjék, vmilyen papírral v. papírszerű anyaggal burkoltak be. Vili végigmérte tekintetével Ebeczky Dezső selyempapirosba kötött könyveit. (Kosztolányi Dezső)
4. (átvitt értelemben) Bizonyos rendszabály(ok) rendelkezés(ek) által irányított, szabályozott, megszabott. Kötött ár, forgalom, gazdálkodás. Kötött útvonala volt, mennie kellett tovább … (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, 1945 előtt) Olyan <magántulajdon>, amelynek elidegenítését v. megterhelését korlátozások nehezítik. Kötött birtok, vagyon. || b. (pénzügy) Kötött devizagazdálkodás: olyan d., amely az ország pénzügyi egyensúlyának biztosítása és az üzérkedés megakadályozása érdekében a külföldi fizetési kapcsolatok terén különféle tilalmakat, korlátozásokat stb. tart érvényben. A nagy gazdasági válság óta minden tőkés országban kötött devizagazdálkodás van.
5. (nyelvtudomány) Kötött hangsúly: olyan h., amely érzelmileg többé-kevésbé közömbös beszédben a szónak mindig egy meghatározott szótagjára esik (pl. a magyarban az első szótagra, a franciában az utolsóra). || a. (nyelvtudomány) Kötött szórend: olyan sz., amelyben egyik-másik mondatrész bizonyos feltételektől függő rend szerint helyezkedik el (mint pl. a németben). || b. (irodalomtudomány) Kötött beszéd: verses forma, vers. A kötött beszéd már elemeiben a prózának ellentéte. (Arany János) || c. Kötött szöveg: olyan meghatározott sz., amelyen nem szabad változtatni. Az eskü, a fogadalom kötött szövege. Az írásbelin kötött szöveg fordítása és szabad fogalmazás kötelező.
6. (mezőgazdaság) Tömör, nehéz, összetapadó szemcséjű, nem laza <talaj>. A rozs a kötött talajon éppen úgy megterem, mint a homokon.
7. (fizika) A testekben benne rejlő, külső behatás révén felszabadítható <energia>. Kötött elektromosság; kötött hő. Mikor a víz jéggé fagy, akkor egyszerre sok kötött meleg elszabadul. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): földhözkötött.
