kotta
kotta főnév kottát, kottája, (népies, régies) kóta
1. (zene) Zeneművek leírására haszn. jelrendszer. Kotta szerint; kottára ® tesz; kottát ír, másol, olvas; ismeri a kottát. Ön nem fog tőlem hallani egyetlen egy olyan … zeneművet se, amit más művészek játszanak, … mert én kótát nem ismerek. (Gárdonyi Géza) || a. A zeneműveknek ezzel a jelrendszerrel rögzített formája. A Himnusz kottája.
2. Hangjegyekkel leírt zeneműv(ek)et tartalmazó füzet v. lap. (zene, bizalmas) Kottát forgat: kottát lapoz (vkinek); kottákat vásárol. Kiosztja a kottákat az énekkar tagjainak. Amit felbecsül szentre a szalon, Az az utcán rongy kóta, kusza lom. (Ady Endre) Kezében kottát tartott, és bánatos tekintetét megindulva függesztette a távolba. (Krúdy Gyula)
3. (régies) Hangjegy. Leírt egy-egy kottát.
Szóösszetétel(ek): kottafej; kottafüzet; kottairka; kottaíró; kottakönyv; kottalap; kottaolvasó; kottatartó.
kottás.
