köves
köves [e] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Kövekben bővelkedő <hely, terület>. Köves part, pusztaság, szőlő. Merre köves Haemos kékellő bérceivel hat, | … Onnan gyűltenek ők. (Vörösmarty Mihály) Ezt a dús alföldet | … irígyelik tőled; Elhagyják a köves terméketlen rosz tájt. (Arany János)
2. Kövekkel, hengerelt kavicsréteggel burkolt <hely>. Köves udvar, út. Tág mezőkre gondolt, köves országutakra, ahol az öreg úr kocsija gördülni szokott, hivatalos útjai alkalmával. (Babits Mihály) Te, homokos, köves, aszfaltos út, | vezesd okosan a lányt, a fiút. (Szabó Lőrinc) || a. Kőlapokkal v. téglával kirakott <helyiség>. Köves folyosó, konyha.
3. Drágakővel díszített, ékesített <tárgy>. Köves kard. [A vezér] a császárnak … köves portékákot, lóra való szerszámokot, szép paripákot adott. (Mikes Kelemen) Gyöngyös, köves szép ruhája … (Faludi Ferenc) Ime, az ujjodra köves arany gyűrű. (Arany János)
4. (növénytan) Olyan <gyümölcs>, amelyben apró, kemény, megrághatatlan szemcsék vannak; kövecses. Köves körte. Az öreg körtefa termése … köves. (Móricz Zsigmond)
5. (számnévi jelzővel) Olyan <finomabb minőségű óra>, amelynek egyes részeibe, járataiba (2b) kopásnak ellenálló drágakövek vannak beépítve, főként a tengelyeknél csapágyként. Tizenöt köves óra.
6. (tájszó) Kemény, dagadt. Köves emlő, tőgy.
kövesedik; kövesül.
