követelés
követelés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. A követel igével kifejezett cselekvés, megnyilvánulás, eljárás; az a cselekvés, hogy vmit követelnek. Elégtétel, kártérítés követelése; jogainak követelése. Rossz néven vették tőle annak követelését, hogy … || a. Ennek szóban v. írásban való kifejezése, előadása, előterjesztése. Elolvasták, meghallgatták a követelését. || b. Az a tény, hogy vki, vmi követel vmit. 1848. március 15-én a nép követelésére szabadon bocsátották Táncsics Mihályt. Követelésünkre kinyitották a kaput.
2. Ennek tárgya: az, amit vki, vmi követel, ill. az az igény, amelyet vki, vmi ezzel érvényesíteni próbál; sürgető v. fenyegető, nyomatékos kívánság, kérés. Évtizedes, forradalmi, jogos, jogtalan, méltányos követelés; a követelés teljesítése; a tömegek követelése; a követelésnek eleget tesz; követeléséről lemond; elutasít, megtagad, teljesít vmely követelést; követelésétől eláll. A leány atyja előtt olyan anyagi követelésekkel léptem fel, miket tudtam, hogy … nem teljesíthet. (Jókai Mór) A munkaadók mereven elzárkóztak a munkások követelései elől. (Kosztolányi Dezső)
3. Az az összeg, amelyet a hitelező adósától követel(het). Kinnlevő követelés; a betétkönyv fennmaradó követelése; követelése 200 Ft-ra rúg; a követelés fejében lefoglal vmit; vmely követelést behajt; a követelést folyósítják. A hitelezők odaajándékozták követeléseiket, melyeknek behajtásához legkisebb reményök sem volt. (Arany János) || a. (Vmennyi) követelése van vkin: vmekkora összeget követel(het) vkitől; vmely összeg jár neki vkitől.
4. (ritka) Vkitől vmely téren elvárt teljesítmény, vkivel szemben támasztott igény; követelmény. Nagy követeléseket támaszt vele szemben.
Szóösszetétel(ek): bérkövetelés; folyószámla-követelés.
