követő
követő [e] melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -en [e] v. -leg [e]
Általában olyan, aki, ami követ (I, II) vkit, vmit. A vezetőt követő turisták; a gazdáját követő kutya; Rákóczit a száműzetésbe követő kurucok; az utat követő vándor; az apja tanácsát követő fiú; a mesterét követő tanítvány; a májusi fagyot követő felmelegedés; a tudóst a katedráján követő utód; az eseményeket követő olvasó.
II. főnév -t, -je [e]
1. Vkinek a követője: az, aki vkit követ vhová. A fiatalasszony felugrott a villamosra, és így sikerült követőjétől szabadulnia. || a. (régies, ritka) Vkinek a követői: vkinek a kísérőtársai, kísérete. Elcsendesedtek, – mint amaz óriás Kőszikla barlangjában a bölcs | S bátor Ulyss követői hajdan. (Bacsányi János) || b. (ritka) Vkinek a követője: az, aki vmely tisztségben, állásban vki után következik; utód. Még a Ludimagistert [= iskolamestert] is ki akarta csapatni | A jószágából; de az azt ígérte, hogy inkább Rectornak hívatja magát s minden követőit. (Fazekas Mihály)
2. (átvitt értelemben) Vkinek a követője: az, aki vkinek személyes példáját utánozza, tanításait elfogadja, s aszerint cselekszik. Epikúrosz követője. Lenin Marx követője és tanításainak továbbfejlesztője volt. || a. (átvitt értelemben) Vminek a követője: vmely elv, irányzat, rendszer, vallás híve. A buddhizmus, a hegelianizmus, a liberalizmus, a marxizmus–leninizmus követője.
követői.
