közbe
közbe [e] határozószó és igekötő
I. határozószó (népies) Közben (I, II). Ettünk … Közbe bort is ittunk, sört is. (Gárdonyi Géza)
II. igekötő
A. <Az ige jelentését módosító szerepére nézve ld. a közbe- igekötős címszavakat, főleg igéket.>
B. <Önállósítva, közbe- igekötős igét tartalmazó eldöntendő kérdésre adott igenlő feleletként v. elhangzott állítás nyomósítására; a szóban forgó igével egyértékű.> [Közbejött valami?] – Sajnos, közbe [= sajnos, közbejött].
Szóösszetétel(ek): közbe-közbe.
